Drozdik Orshi


retrospektív kiállítása
2001. december 12 - 2002. március 3.

Drozdik Orsolya egyike a meglehetôsen kevés számú nemzetközi hírnévvel rendelkezô kortárs művészeinknek. Pályája Budapesten indul, s gyors sikerrel kecsegtet, de ô a nemzetközi megmérettetést vállalva 1978-ban Amszterdamba, majd 1980-ban New York-ba költözik. Rendszeresen kiállít New York-i és hazai galériákban és múzeumokban, résztvevôje nagyszabású nemzetközi rendezvényeknek (Sao Paolo-i Biennálé, Sydney Biennálé, Tyne International), művészeti fôiskolákon, konferenciákon gender tematikájú elôadásokat tart és 1999-ben szöveggyűjteményt ad ki Sétáló agyak címmel.

Életműve, mely a posztstrukturalista filozófiákon, Derrida, Foucault és Lacan dekonstrukciós elméletein és a posztfeminista tanokon alapszik, a nyolcvanas-kilencvenes évek nemzetközi diskurzusának szerves része. Párhuzamosan többféle műfajban is dolgozik: kezdettôl fogva rajzol, fest, fotózik, tárgyegyütteseket és installációkat készít a legkülönfélébb anyagokból, üvegbôl, porcelánból, gumiból, fémbôl. Munkásságát a nôi nézôpont következetes alkalmazása fogja egybe. Drozdik fôiskola alatt készült művei a hagyományos művészeti kánonra és avantgarde stratégiára, továbbá a nôi szerepvállalás lehetôségeire, határaira kérdeznek rá egy olyan művészeti közegben, amely számára e kérdésfelvetések meglehetôsen idegenek voltak, és még jó ideig azok is maradtak. Az Individuális mitológia című fotósorozatában (1976) a szabad tánc nôi szerepmodelljeit felhasználva - többek között Isadora Duncan mozdulatait rögzítô fotókból kiindulva - próbál egy nôművész (táncosnô) szerepébe bújni.

New Yorkba költözésével Drozdik művészete új fordulatot vesz. A korai munkák konceptuális, minimalista jellegét egyre inkább egy szisztematikus, analitikus alkotói és egyben kritikus kutatói módszer váltja fel. Az emberi test, továbbá a természet és kultúra hagyományos dichotómiája a tudományos reprezentáció szemszögébôl foglalkoztatja. Egy objektívnek tekintett diskurzus dekonstrukcióján keresztül mutatja be azt a felvilágosodás korában induló folyamatot, melynek során bizonyos elemek felmagasztosításával, mások kirekesztésével, eltagadásával az emberi viszonylatok, tulajdonságok hierarchikus viszonylatokba rendezôdtek, s mely axiómáknak tekintett tételek késôbb meghatározták gondolkodásunkat, világképünket, identitásunkat. A Végtelen disztópia című fotósorozat Drozdik talán egyik legnagyobb kalandja a tudomány berkeiben: 1984-tôl a mai napig fotókat készít természet- és orvostudományi múzeumokban kiállított tárgyakról. A látószög eltolása, a dolgok új kontextusba való helyezése Edit Simpson tudósnô kitalált személyében tetôzik: Drozdik a nôi nézôpontot honosítja meg egy alapvetôen patriarchális közegben. A fiktív tudósnôt nemcsak életrajzzal, hanem pszeudoműszerekkel is felruházza, valamint szerelmeslevelek formájában próbálja meg áttörni e tárgyak tekintélyt parancsoló hűvösségét.

A kilencvenes években megkezdett, az Én fabrikálása fôcímet viselô munkák alkotják a kiállítás harmadik részét. Drozdik az én-kép, és ezen belül is a nôi identitás kialakulásának módjait kutatja, belehelyezve önmagát különbözô kulturális, történelmi és földrajzi helyzetekbe. A természet- és orvostudományi múzeumokban folytatott vizsgálódásokat az Én fabrikálása: A Test én című installáció viszi tovább. A mű központi eleme az a művészrôl készült gumiöntvény, amelynek elôképe Clemente Susini 18. századi Medikai Vénusza. Drozdik a boncolásra váró (a 18. századtól fogva egyre inkább használatos orvosi modellek esetében a boncolást szemléltetô), a férfi tekintetnek, ez esetben az orvosi tekintélynek kiszolgáltatott nôi test szerepén keresztül fogalmazza meg egyik Test-énjét.

A kiállítás az elmúlt 25 év munkaiból válogat, bemutatva Drozdik korai fotómunkáit, festményeit, festmény-installációit, a 80-as években megkezdett fotósorozatot, a tudományhoz kapcsolódó installációkat, végül a 90-es évek nôi identitással foglalkozó műveit. Tematikájának összetettségén túl szeretnénk a nézôk elôtt is feltárni azt az innovatív attitűdöt, melynek segítségével Drozdik Orsolya a legkülönbözôbb műfajokat kombinálja, kiegészítve például a szobrászat lehetôségeit a szoborként értelmezett szövegeivel.


Sajtófotó letölthetô: www.ludwigmuseum.hu

További információ: Zólyom Franciska, Hegyi Dóra kurátorok, Fehér Zsuzsanna PR manager.